A szakmai vélemény alapján három különböző kategóriát hoztam létre a hatóanyagok minőségének megkülönböztetésére:
Ezt
válaszd
Elfogadható
Kerüld
el
Cink
A cinkpótlásnál (főleg, ha sok összetevőből áll az adott termék) fontos szempont, hogy ne ionosan felszívódó molekulaformát válassz – hanem pl. cink-glicinátot. Így sokkal könnyebb elkerülni a gyomorban és a bélrendszerben fellépő diszkomfortérzést.
A szervetlen cinkformákat és a nagyon stabil cink komplexeket (pl. cink-glükonát) érdemes elkerülni.
Cink-acetát, (zinc acetate):
a cink ecetsavval alkotott sója, nagyon stabil molekula, ezért a biohasznosulása nem túl jó. Érdemes más molekulaformát választani.
Cink-L-aszkorbát, (zinc-L-ascorbate):
jól hasznosuló molekulaforma, viszont ritkán használják termékekben.
Cink-L-aszparát, (zinc aspartate):
káros molekulaforma. Érdemes elkerülni és mást választani helyette.
Cink-glicinát, (zinc glycinate), cink-biszglicinát, (zinc bisglycinate):
minden szempontból kiváló molekulaforma. Érdemes ezt választani, és figyelni, hogy oxidmentes, teljesen elreagáltatott forma legyen.
Cink-citrát, (zinc citrate):
gyenge biohasznosulású molekulaformának tekinthető, igen gyenge vízoldékonysággal.
Cink-glükonát, (zinc gluconate):
a cink-glükonát nagyon stabil komplex vegyület [Ferreira 2002], ezért a biohasznosulása nem jó. A glükonsav annyira erős komplexképző, hogy nehézfém kivezetésre is alkalmazzák. Érdemes más cinkvegyületet választani.
Cink-karbonát, (zinc carbonate):
szervetlen forma (bár néhány gyártó tévesen azt állítja, hogy szerves). Nagyon gyenge a biológiai hasznosulása, ezért nem ajánlott.
Cink-klorid, (zinc chloride):
szervetlen forma, amiben a cink nem ionos, hanem kovalens kötéssel kapcsolódik a klórhoz. Az vele a probléma, hogy könnyen irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját, ezért termékválasztásnál ezt érdemes figyelembe venni.
Cink-laktát, (zinc lactate):
gyenge biohasznosulású molekulaformának tekinthető, igen gyenge vízoldékonysággal.
Cink-L-lizinát, (zinc lysinate):
a cinket itt a lizin nevű aminosav kíséri. Biológiai értelemben kifejezetten jó választás, mert a lizin a cinkfelszívódásra is pozitív hatással van a későbbi metabolizáció során.
Cink-malát, (zinc malate):
jó molekulaforma, érdemes bizalmat szavazni, és figyelni, hogy oxidmentes, teljesen elreagáltatott forma legyen.
Cink-mono-L-metionin-szulfát, (zinc methionine sulfate):
elsősorban állattakarmányokban használják [EFSA 2009], de engedélyezett a humán használata is. A gyakorlatban nagyon ritkán lehet vele találkozni. Humánvizsgálati eredmények és egyéb bizonyítékok híján nem javaslom ezt a formát.
Cink-oxid, (zinc oxide):
kifejezetten káros cinkpótlási forma. Érdemes messzire elkerülni az adott gyártó egyéb termékeit is.
Cink-L-pidolát, (zinc-L-pidolate):
humánvizsgálati eredmények és egyéb bizonyítékok híján nem javaslom ezt a formát.
Cink-pikolinát, (zinc picolinate):
túl stabil molekulaforma, ezért a biohasznosulása kicsi. Károsnak nem káros, viszont érdemesebb más, jobban hasznosuló formákat választani.
Cink-szulfát, (zinc sulfate):
szervetlen molekulaforma, nagyon gyenge biológiai hasznosulással. Nem ajánlott.
Koncentrációra vonatkozó információk
A napi dózis valahol 5-50 mg között legyen. Rendszeres, hosszú távú használat esetén a 10-15 mg körüli dózis optimálisnak nevezhető.